Nos változás történt. Ide már nem fogok annyi hülyeséget írni. Itt találjátok a hülyeségeimet továbbra is viszont: http://yana-chanandyaten.blog.hu/

De sajnálnám, ha csak úgy vége lenne ennek a blognak, annyira megszerettem az én kicsikémet... *_* Úgyhogy új funkciója lesz ennek. Úgy döntöttem, hogy tényleg blognak fogom használni, úgyis azt mondják, hogy az embernek ki kell írni, amit érez, mert úgy könnyebb lesz, hát próba-szerencse... :) Eléggé szar kedvem van most, elmennék itthonról, jó messzire.

Például biztos éreztétek már azt az érzést, hogy bárhol lennétek, csak egyedül és gondolkodni, és gondolkodni. Szabad lenni, mint a szél, és egyedül lenni a saját gondolatainkkal... (Igen, így is tudok gondolkodni... ^^) Nálam a legjobb erre a célra, ha elmegyek sétálni, vagy kimegyek biciklizni aztán ki tudja hol kötök ki. A biciklizés valahogy megnyugtat, érzem a szelet az arcomban, hallom, ahogy sűvít a fülemnél. Olyan jó érzés, és olyankor szabadnak érzem magam, és tisztán tudok gondolkodni. De ilyen időben már nem jó annyira biciklizni, kabátba, meg minden... Ilyenkor megyek el sétálni. :) Egyedül neki vágok torony írányt, aztán jóvan. :) "A szabad madár a világ leghűségesebb teremtménye."

Hiány érzetem van... De még nem jöttem rá, mi hiányzik... :S Hmmm...tudnám miket fogok én ide írni... Egyik a baromság szemetesem, ez meg a lelki szemetesem? XDDD Asszem jobb lesz, ha ezt senki se olvassa... Csak ez már egy kicsit lehetetlen kérés, ha megkérném őket, akkor is eltudnák olvasni... XDDD Nem boj, olvassátok csak az én lelki baromságaimat. XDDDD

Utazni akarok, elmenni innen, ki a világból, hol nem találnak rám, jelenpillanatban. Anyám, honnan jönnek ezek a gondolatok? Rájöttem, hogy valahol bennem létezik egy Démon, ami csak ritkán tör felszínre, de jót nem jelenthet... Erre Klaudia barátosném döbbentett rá.^^

"Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egész- re. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni." ----> ez az idézet most jutott eszembe, és igaza van, most értettem meg igazán a lényeget. És rájöttem, hogy valahol szeretem azt az énemet. Démoni, és páratlan, ahogy mondták nekem. XDDD

Mindig tudd, honnan jöttél. Ha tudod, honnan jöttél, nincs előtted akadály: bárhová mehetsz. Íme még egy bölcsesség, nade mára elég lesz ennyi bölcsességből, mert kezdek begolyózni. :D

Figyelmeztetés, senki se rombolja le, azt a képet, amit felépített rólam, csak rakjon hozzá. :) Ez is én vagyok igen, csak egy kicsit másképp, és másik oldalamról. Szoktam én filozofálni is néha-néha. XDDD Komolyan, néha azt is kell, nem?