És még mindig nem akarok sulit!!
Épp, amikor elkezdtem élvezni a nyarat vége van... Ez arcátlanság! Ez igazságtalanság! Ez szemétség! Ez egyszerűen szívás... Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én mennyire nem akarok felkelni holnap, hogy mennyire nem akarom látni a Klinikák állomást, hogy mennyire nem akarok leszállni, hogy mennyire nem akarok felmenni a felszínre ott, hogy mennyire nem akarok a suliba vezető úton menni, hogy mennyire nem akarok bemenni a suliba, hogy mennyire nem akarok a portásnak köszönni, hogy mennyire nem akarok a folyosón menni az osztály felé, hogy mennyire nem akarok az osztályba bemenni, hogy mennyire nem akarok beülni az iskola padba, hogy mennyire nem akarom az ofőt látni, hogy mennyire nem akarok pár embert látni az osztályban, hogy mennyire nem akarom látni a tanáraimat, hogy mennyire nem szeretném, tudni az órarendemet, hogy mennyire nem szeretnék szoknyát felvenni, hogy mennyire nem szeretnék magassarkút felvenni, hogy mennyire nem szeretnék inget felvenni, hogy mennyire nem szeretnék jegyzetelni, hogy mennyire nem akarok hallani a suliról, hogy mennyire nem akarok a sulira gondolni, hogy mennyire nem akarok suliba menni, hogy mennyire és marhára unom, hogy már egy órája a suliról rizsázok egy kibaszott hosszú mondatban, amikor egyáltalán nem akarok a suliról beszélni, de már mindegy... XDDDDDDDDDDD

Hűűű, most visszaolvastam... Ez még nekem is fáj. :DDD Há-hááá

Vége a nyárnak... De a vége nagyon jó volt. Jah, ha még egyszer 24 órázni akarnék, akkor szóljatok rám, hogy: ne csináld te hülye! XDDD

Metró újságot osztogatok az Örs vezér téren és olyan aranyos kisfiú szokott jönni, minden reggel az anyukájával! Mindig kérdezi, hogy mik a hírek? Én meg mindig mondom neki, hogy olvasd el, erre mondja ő, hogy jó majd anyu elolvassa és mindig integet és mondja, hogy pá-pá. :) Olyan ariii! Meg vannak az öregek, akikkel nagyon jóba vagyok, mindig beszélgetünk, hogy hogy vannak, meg mindenféléről. Ma kaptam az egyiktől egy szatyor barackot, amik nagyon finomak és szép nagyok voltak. :) Mondták, hogy én vagyok a legkedvesebb lány, aki ott dolgozott. Múltkor csokit akartak rám tukmálni.
Egy srác mindig megkérdezi, hogy holnap ugye leszel? :) A pékségben én vagyok az első vendég majdnem és 6 újságért cserébe kapok kedvezményesen sütit. ^^ És nagyon fincsit ráadásul, mert nekem külön csinálnak olyat, hogy ne legyen benne mazsola, de a többi diós izében van... Nagyon szeretek ott dolgozni, már csak azért is, mert sose unatkozok. Múltkor egy ember megkérdezte, hogy:
- Tegnap láttad a Fókuszt? - kérdezte izgatottan, miután elvette az újságot.
- Nem, mert este 10-ig dolgoztam és éjfél körül értem haza. - mondtam neki.
- Mi az, hogy nem láttad a Fókuszt?! Képzeld el, hogy találtak egy űrlény babát! Érted? Most már tudja a világ, hogy léteznek, hogy vannak és nem kitaláció! - itt kezdtem érdekes arckifejezést ölteni, mert ez az ember kemény 20 percen keresztül az ufókról akart velem társalogni. XDDD
Az volt nagy, amikor reggel fél 4-kor keltem elmentem dolgozni az Örs-re, aztán haza alvás, fél 1-kor melózni Samsungba haza értem éjfélre és másnap is ugyanígy. Azt mondták megőrültem... Szerintem nem, csak szeretek dolgozni. :DDD Tudom, majd megutálom. Mondjuk múltkor elaludtam pohárral a kezemben. XDDD És nem öntöttem ki...

Egyébként büntiben vagyok... Nem lehetnék gép előtt. De itt vagyok, szóval pszt!
Hogy miért, az legyen az én dolgom, sikerült jó nagy kalamajkába keverednem, amit magamnak kevertem, szóval jogos. ^^

Boldogan vagyok szomorú és örömmel vagyok bosszús. :) (Na erre varrjatok gombot.)

Az ember mindig utólag jön rá, hogy valamit elrontott, vagy éppenséggel ott rontotta el, hogy nem is engedte, hogy elromoljon. De ami késő, az késő, akkor meg már teljesen mindegy. ^^

Ááááááááááááá valaki mondja azt, hogy no suli!!! Kérleeeek!!!!

Szifonváltáska!