Talán ezzel kellett volna kezdenem, hiszen minden az élet körül, az életben történik.
Mi is az élet? És az értelme? Sokan feltették már ezt a kérdést előttem és teszik is fel minden pillanatban legalább 2 ember a világban. De miért akarjuk mi ezt tudni?
Mert tudni akarjuk, hogy mi, miért történik velünk és körölöttünk. Befolyásolni szeretnénk, pedig legbelül tudjuk, hogy nem lehet. "De azért próbálkozni lehet..." :P

Az élet maga az idő, amiben élünk. Lehet percekben, órákban, években, ember öltőkben számolni, de kérdem én - minek? Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket? Egyszer mindenki elgondolkodik ezen, valaki később, valaki előbb.

Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű. De az élet bonyolultságán nem lehet kiigazodni, még egy valószínűségszámító zseni se tudja pontosan, hogy mi következhet be az életben.
Bármi megtörténhet. Ez egy körforgás, mint a természetben... A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. De azon elgondolkodtál, hogy miért?

Mindenkinek meg van a saját élete, de ezek az életek összeköttetnek egy-egy kapcsolat folytán.
Hol laza, hol erős szálakat alakítunk ki, de csak is tőlünk függ, hogy mennyire erős az a szál, na meg persze a másikon is. Az életben történik minden: csalódás, szerelem, halál, barátság. Az élet a Föld színtere.
Valaki megkérdezte tőlem, hogy "mégis mi értelme élni, ha egyszer úgy is az ibolya gyökerei alá kerülünk? "
És tényleg... miért is kell végig "szenvednünk" ezt a borzadalmat? De nézzük meg jól, tényleg csak rossz van ebben az életben?100%-ig biztosak vagyunk benne? Na ugye, hogy nem. Az ember valamiért a rosszra mindig sokkal könnyebben emlékszik vissza, pedig a jókra kellene gondolnunk...
A feladata minden embernek, az, hogy: tanuljon és ezt a tudást tovább adja.

Valaki egyszer azt mondta, hogy "az élet olyan, mint egy színjáték. Nem az a fontos, milyen hosszú, hanem hogy jól játsszuk-e végig."
Amit életedben teszel kihat a jövőre, még ha nem is világ méretűen, de a közvetlen környezetedre. A cél, hogy mikor a függöny legördül nyugodt szívvel hagyhassuk itt a világot, azzal a tudattal, hogy mindent megtettünk az élteben, ami nekünk rendeltetett. Az élet mindig elvesz valamit, de ugyanakkor ad is valamit mellette, csak a bennünk elhatalmasadó rossz érzés elnyomja azt.

Mindig van értelme tovább élni, lehetnek pillanatok az életben, amikor az ember nem így gondolja, de előbb-utóbb csak túl jut a dolgon. ^^
Ha másért nem is, a szüleinkért, barátainkért, de legfőképp magunkért. Senki, ismétlem senki sem érdemli meg azt, hogy azt gondoljuk, hogy nincs értelme élni.

Mindenki született valamiért, hogy miért, azt mindenkinek magának kell kitalálnia.

Az élet egy eszkösz, amelyben kiteljesedhetünk, egy lehetőségünk van, hogy jól éljük le, hát ragadjuk meg a megfelelő utat és soha el ne eresszük, de ha le is térünk róla, mindig van egy visszaterelő út. ^^

Nyáfűűű!!