Megint itt vagyok és megint írok. Megint átalakult a blog funkciója. :)
Be kell valljam kedves Blogom: hiányoztál, mint sok más is hiányzik...
Be kell valljam kedves Blogom: hiányoztál, mint sok más is hiányzik...
Különböző fogalmakat fogok boncolgatni, ami épp aktuális nálam. Hátha megértitek a gondolkodás módomat, hátha tudtok tanácsot, véleményt írni, egyéb...
Az első ilyen a barátság...
Több idézetet is olvastam ma este erről a furcsa és nehezen meghatározható fogalomról.
Most ezek segítségével szeretném kissé felvázolni, hogy mi is lehet a barátsog, mint olyan és miért kell óvni és áldani, hogy létezik ilyen. A saját gondolataimmal együtt persze. ^^
Most ezek segítségével szeretném kissé felvázolni, hogy mi is lehet a barátsog, mint olyan és miért kell óvni és áldani, hogy létezik ilyen. A saját gondolataimmal együtt persze. ^^
"Akár az egyenesek. Egyetlen pontban, egyetlen pillanatra metszik egymást a tér végtelenjében. S aztán haladnak tovább kiszabott útjukon, soha vissza nem térve. De ez a pont és az a pillanat örökre meghatározza őket"
"A barátság egy fa,melynek tövében vihar idején meghúzhatod magad,ami enyhet ad, ha tűz a nap. Melynek ágain, ha felkapaszkodsz rá, jó messzire ellátsz, és melyről oly jó lábat lógatni, ha egyébként minden rendben van."
--> Ez az egyik kedvencem, vajon miért...?
--> Ez az egyik kedvencem, vajon miért...?
" Ha barát kell, a legjobb barátod leszek. Ha magányra vágysz, én a csönded leszek. És ember leszek, mert emberre vágysz, ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz."
"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned."
"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned."
"A barátság bonyolult érzések titokzatos,furcsa harmóniája."
--> Ez a legjobb, és a leglényegretörőbb megfogalmazása szerintem. ^^
--> Ez a legjobb, és a leglényegretörőbb megfogalmazása szerintem. ^^
És akkor a saját gondolataim a barátságról, mint olyanról:
Kaptam egy kis ihletet a barátság fogalmáról...azt mondják haverból sok van, barátból pedig kevés de az igazi. Szerintem ez azért is van így mert nehéz megtalálni azt akivel lelkileg összeillik az ember, sok eset van mikor a "barátok" jól elbeszélgetnek egymással, buliznak...de hirtelen az egyik fél eltűnik ha a másiknak segíteni kéne, vagy bokros teendői miatt 5 perce sincs hogy megkérdezze: Hogy vagy kedves barátom? Rohanó világban élünk az igaz...az emberek így könnyen eltávolodnak egymástól. Megkérdeztem egyik ismerősömet hogy neki mit is jelent a barátság? Természetes e ha mondjuk nem jelentkezik a barátja huzamosabb ideig? Ennyit válaszolt...persze...Szerintem minden kapcsolatot ápolni kell folyamatosan mert különben könnyen elveszíthetjük azt aki mellettünk van. Persze ehhez kell a másik fél is, hisz nem egyoldalú dologról van szó. A barátok szavak nélkül is megértik egymást, ha valaki nem jelentkezik rögtön attól még gondol a másikra, de ha már elhanyagolásról van szó akkor ott már el kell gondolkodni hogy mi is történt...
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. És ezek a pillanatok nyomot hagynak bennünk, mindig emlékezni fogunk rájuk. mert az életben nincs olyan, hogy "Delete"... Tudom kár, de ez van, ezt (kell) szeretni vagy nem, de akkor még azt a cseppnyi örömöt is eltaszítjuk magunktól, ami nekünk adatott.
A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.
A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.
Igen, hiszek a barátságban. Szükség van barátokra. Aztán eljön az a nap, amikor az ember nem bízhat többé bennük. Akkor mi van? Na mi?
Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
Megadom a választ: szarügy. Eléggé alaposan sikerült kiismerni ezt az érzést mostanság.
Amikor akármerre fordulsz, tőrrel támadnak rád, háttérben megannyi problémával, amit csak és csak magadnak köszönhetsz. De azt hiszem, senki nem érdemel ilyet. Fél év alatt nem is számolom már, hogy mennyi barátságom ment tönkre, hol ezért, hol azért. Már nem érdekel... Előszeretettel szeretik kihasználni, azt, hogy túlságosan is jószívű vagyok és megbocsátok fűnek-fának. Edződtem már, senkinek sincs bocsánat. Később mindenki rájön, hogy mit veszített.
Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
Megadom a választ: szarügy. Eléggé alaposan sikerült kiismerni ezt az érzést mostanság.
Amikor akármerre fordulsz, tőrrel támadnak rád, háttérben megannyi problémával, amit csak és csak magadnak köszönhetsz. De azt hiszem, senki nem érdemel ilyet. Fél év alatt nem is számolom már, hogy mennyi barátságom ment tönkre, hol ezért, hol azért. Már nem érdekel... Előszeretettel szeretik kihasználni, azt, hogy túlságosan is jószívű vagyok és megbocsátok fűnek-fának. Edződtem már, senkinek sincs bocsánat. Később mindenki rájön, hogy mit veszített.
Jól mondta egy bölcs ember a következő sorokat:
" Az ellenség csak részben tudja tönkretenni az embert, egy jóindulatú és meggondolatlan barátra van szükség, hogy az illető tökéletesen és végérvényesen tönkremenjen."
Majdnem sikerült, előre kitervelt volt minden... Elő volt készítve a terep, nekem csak be kellett oda táncolnom mosolyogva, hogy aztán az arcomon is fagyjon.
" Az ellenség csak részben tudja tönkretenni az embert, egy jóindulatú és meggondolatlan barátra van szükség, hogy az illető tökéletesen és végérvényesen tönkremenjen."
Majdnem sikerült, előre kitervelt volt minden... Elő volt készítve a terep, nekem csak be kellett oda táncolnom mosolyogva, hogy aztán az arcomon is fagyjon.
Ezek ellenére eszembe jutott egy frappáns hasonlat. :)
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
“If you keep my secret, this strawberry is yours.” — Tsugumi Ohba (Death Note Box Set)
Jó éjszakát! ^^
