Mivel ráértem ezért, volt időm ezt a bejegyzést is megalkotni. Jó olvasást hozzá! ^^
Muszáj elújságolnom, hogy mi történt ma! Elmentem vásárolni, minek következtében, mindig egy kínai étteremben kötök ki. Na már ez most se volt másképp, bementem és két srác állt előttem a sorban. Valahogy nem illettek oda, látszott rajtuk, hogy fingjuk nincs az egészről. Az egyik mondta a másiknak, hogy mit vegyen, oda ment a csaj és elkezdte kiszedni, erre megkérdezi a srác: „Méz is van benne?” Döbbent csönd, a kínai csaj is megáll merő kanállal a kezében... Ránézek a srácra, utána a csajra, és érzem, hogy lassan a kitörni készülő röhögésnek semmi se szabhat határokat, de azért még sikerült kontrollálni és csak egy vigyort engedtem meg magamnak. De ekkor hirtelen a másik srác megszólalt: „Nem, lekvár van benne bazd meg!” Na eddig tartott az, hogy sikerült magam visszafogni... A kínai kis csajra néztem, aki még mindig értetlenül állt a pult mögött, ugyanúgy merőkanállal a kezében... És ennyi, finito volt mindennek, már leplezni se próbáltam, hogy röhögök. Nem csak én voltam szem és fül tanúja ennek az egésznek, és belőlük is kitört a röhögés, amikor belőlem is. Erre a srác jól elpirult, és miközben fizetett megjegyezte, hogy: „Nagyon jó, most mindenki rajtam szakad...” Már lassan hahotázásba torkollott a dolog, amikor beszabadult pár lány, akik eléggé olyan „jaj de szép vagyok, agyam nuku” stílusban megálltak és ilyet szóltak: „Jújj olyan édes vagy, mint a méz, cukor falat...” Szerencsétlen srácot már sajnáltam a végére... XDDDDD Igen, én egy kínai étterembe se tudok elmenni úgy, hogy ne történjen semmi. ^_^
Éppen a szobában ülök, már lassan az összes létező pulcsit magamra véve didergek. Anyám rám nyitotta az ablakot, mondván, hogy: „szellőztetni is kéne néha”. Hogyne, ő egész nap aludt, én meg a konyhában ülhettem a hidegben a kutyával egyetemben. Legalább nem voltam egyedül. Mostanában megint kitört a H.P. láz nálam, úgy hogy azt olvastam (volna). Zoey jött és bökdösött az orrával, hogy hol itt, hol ott simogassam, a végén már fél kézzel a könyvet fogtam, fél kézzel simogattam a hátát, már reflex-szerűen ment az egész. Aztán egy idő után a szemem sarkából láttam egy barna szőrős izét elsuhanni... Felpillantok a könyvemből és látom, hogy velem szemben ül és néz rám, mint egy idiótára. Elgondolkoztam rajta, hogy, miért is? Közbe vettem észre, hogy kezem még mindig simogatja Zoey immár nem ott levő hátát a levegőben. Egyből felfogtam, hogy miért nézett rám elég furcsán. XDDD Aztán mancsát az ölembe tette és nézett rám, mint egy jó kutya. Na ezzel nem tud átverni, megint kajáért kuncsorgott... Na egye fene mondom, most jó kedvem van, együnk valamit. Komolyan kezdem azt gondolni, hogy a kutyám egy járkáló gyomor, hogy a fenébe fér bele ennyi kaja? De bezzeg olyan sovány, mint ha nem kapna enni... Pedig anya mellett nehéz éhen halni. Főleg, hogy ha az említett egyén vizenyős őzike szemekkel és édes szőrös fülekkel rendelkezik. -.-
Tegnap hajnali 3-ig olvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet! Oké-oké, nem is voltam álmos túlzottan, de amikor kviddics mérkőzés van, hogy lehetne abba hagyni az olvasást, meg egyébként is...
Anyám éjszakás volt, apám aludt, de amikor fél 1-kor kijött láttam rajta a vívódást, hogy üvöltsön, vagy inkább ne szóljon semmit. Szerencsémre az utóbbi mellet döntött, hisz a kikötés az volt, hogy ne gépezzek... :P Én a gép közelében se voltam... (Na jó, de mert az ágyam a gép mellett van, álmomban is a gép nagy seggét bámulom, de a monitoros felét jobban szeretem... XDDD) Mivel oly kegyes voltam és elvégeztem a mosogatást, ami kicsit se dobott fel, mondjuk miközben azt énekeltem, hogy: „Trabanton szállni élvezet, gyorsabban száll, mint a képzelet, döcög és pöfög hú de kafa, az orrod alá dörgölő kis pofa.” Meg az átköltött verzióját is, mosogatás közben jutott eszembe. ^_^ Nem ússzátok meg. :) „Zsírosnak lenni élvezet, gyorsabban tisztul, mint a képzelet, csusszan és csattan hú de koszos, az orra alá dörgölő nagy szivacs.” de a másik változat (ez akkor volt, amikor nem akart lejönni valami kosz XDD) „Tepsit sikálni jaj de jó, soha ki nem tisztuló edények, szar a Cif és a Jar hú de szívás, fene egye meg a ronda pofád.” Valahogy így voltak asszem. Szóval, nem unatkoztam mosogatás közben sem. :) Tudom no comment... ^_^ De hát mosogatás közben ráérek ilyenekkel foglalkozni.
Hát ennyi is lenne mára. :)
Szifonváltáska nektek! ^_^ 
