Mivel hamarabb végeztem és kivételesen egyenesen hazajöttem megragadom az alkalmat az írásra. ^_^
A „kivételesen hazajöttem” rész azért lényeges, mert osztálytársammal mindig konzultálunk, hogy most merre megyek… Kb. így…
Leérünk a Klinika metró állomásra:
- Merre mész? – kérdezi Nóri.
- Őőőő még nem tudom. – én XDDD
Ma kivételesen azt mondtam, hogy KöKi-re, erre megszólal Nóri:
- Jó, nálad sose lehet tudni. – XDDD
Igaz-igaz… Mániám, hogy megszeretném találni néha a haza vezető leghosszabb utat. :P
Vagy úgy, hogy elkísérek valakit, aki nem akar egyedül haza menni, vagy csak úgy.
Na de én már csak ilyen vagyok. :)
Ma megállapította szintén Nóri, hogy én mindig olyan dolgokon lepődök meg, amiken nem kéne, amiken meg kéne azokon meg egyáltalán nem. Most erre mit mondjak? Nekem nyilvánvaló az, ami neki nem. Vagy nekem nem nyilvánvaló, ami neki igen. Vagy csak simán máshogy gondolkodunk, de az is lehet, hogy valami alkatrész elromlott valamelyikünknél.
Persze szerinte nálam, de miért is lenne nála bármi gond is? Őőő najó de földrajzból eléggé komolyak mutatkoztak meg nála, de ezt inkább nem taglalnám. :P
A suliba kártyával lehet bejutni, na már most egyszer elhagytam. És egy Németh Györgynek nevezett emberkéhez kellett mennem, hogy megcsinálja. Na kezdjük ott, hogy nekem a Szent György ugrott be róla mindig. És egyszer ilyen néven is kerestem egy tanárnál. XDD Ez hagyján, de az „irodája”… Hát nem szent az tuti… Én egyszer jártam ott eddig, bőven elég volt. Az irodája fala eléggé hiányos öltözetű lányokkal van kiplakátolva. És öhm nem igazán éreztem magam ott kellemesen. Most Nóri hagyta el az övét úgy hogy szépen beküldtem és figyeltem a reakcióit. Mint humán etológia. XDDD Emberi viselkedéstan, megnéztem hogy reagál a dolgokra és szépen elraktároztam a fejemben. :P Imádom piszkálni! Ezért holnap kapni fogok még a fejemre a töri atlasszal asszem. Mert ide nem ír kommentet inkább…
Ott hagytam abba, hogy megfigyeltem mit szól a dologhoz. Hihi. Kb. 2 perc múlva kijött.
Kissé érdekes arc kifejezéssel. Felém fordult és olyan arccal nézett rám, mint aki azt kívánja „fordulj fel”. XDD
- Ezt direkt csináltad, ugye?
- Őőő mondhatnám, hogy nem, de nem érnék vele semmit ugye?
Rajzon meg… A rajz tanárt úgy hívjuk, hogy Jézus, mert totál úgy néz ki. Tényleg.
Na most a mai beszélgetés:
- Beszéltél Jézussal? –Nóri
- A kiállításról?
- Igen.
- Persze. És te voltál Szent Györgynél még egyszer, hogy kifizesd?
- Majd 6. órában vissza megyek hozzá...
- Értem szóval Jézusnak tornacipőt tervezek, Szent Györggyel meg kártyázunk 6. órában. – én. XDDD
A vállam úgy fáj, hogycsak na. Én nem csináltam semmit vele, csak iskolába jártam… Mindenki tudja, hogy ez táskával jár…
Matek doga előtt, feszülten magoltam a szögfüggvényeket meg ilyenek. Ilyenkor jobb, ha nem szólnak hozzám, mert se kép, se hang nálam. Osztálytársam mögém jött és elkezdett masszírozni. Az ellen sosincs kifogásom, ha nem akarnak megnyúzni. :) De ettől a matek is kiment a fejemből, annyira intenzív masszírozásban volt részem. Lenyugodtam az tuti… Eddig is fájt a vállam, most már legalább van oka fájni. XDD Azért köszönöm! ^_^ Nem vagyok hálátlan. A felháborító az egészben, hogy elszenvedtem ezt a masszírozást és nem írtam meg a dogát. Pedig már lassan prózában is el tudtam volna mondani a szögfüggvényeket. :D
Holnap tudom meg az érettségi eredményemet írásbeliből. Tessék drukkolni, hogy egy 3-as legyen. Nem kérek semmi mást, csak 40%-ot.
Elvileg ma is meg lehetett volna kérdezni, de tanár nem volt sehol. Úgy hogy letelepedtünk a lépcsőre, hogy lássuk, ha jön. Mondanom se kell, hogy nem jött… De mi elütöttük az időt. Ne kérdezzétek miért és hogy jött a dolog. Elkezdtük énekelni a Holnap hajnalig-ot (Neoton Família) és a Bújj-bújj zöld ág –ot. XDDD Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske… Tudom, hogy no comment.
Terepgyakorlaton mondta a tanár, hogy tesztet írunk. Írjuk fel 1-től 10-ig a számokat.
Én felírtam 2-es számrendszerben... Nem mondták, hogy 10-es számrendszerben kell... XDDD Végül is nem szóltak semmit. Csak ráértem két válasz között. ^^
Múltkor youtube-on böngésztem, és találtam egy ÉRDEKES animációs jellegű japán készítményt. Azt hittem már nem tudok meglepődni semmin, ami a japánoktól származik, be kell valljam, tévedtem.
Ez egy sorozat voltaképpen, ami egy KENYÉRRŐL szól. Jól látjátok, egy kenyérről.
Tulajdonképpen ez arról szól, hogy:
Hol volt hol nem volt egy kenyér, akit oda égettek sütés közben és ezért depressziós lesz és ezzel van elfoglalva. Végig se tudtam nézni, annyira elszörnyülködtem az elején, aztán persze nevetésbe fulladt a dolog.
De komolyan el tudom képzelni, hogy csomó másnapos japán üzlet ember össze van zárva és egy anime-sztorit kell kitalálniuk.
És miután tele vedelték magukat több liter kávéval és teával (esetleg szakéval ;)) kínjukbak eljutnak egy depressziós kenyérhez. És így átgondolva, nem is lehetetlen… Nem így van?
Ha sikerül akkor berakom ide is, had növeljem egy kicsit a blog színvonalát ilyen alkotásokkal. XDDD
És egy kis meglepi is lesz a végén, ha minden igaz… Megint unatkoztam, csak ennyit mondok így előre. :P
És a "Mánia és minden egyéb más márciusban" című fejezetemhez hozzá szeretnék tenni egy képet. Még hozzá ahhoz, hogy a suli fegyház... XDD Tudom, hogy nem vagyok normális...
Itt a bizonyíték rá... XDDD Nah mára befejeztem a blogolkodást. ^^
Szifonváltáska! 
^_^
